2009. december 20., vasárnap

Az élet egység

Gyöngyszemek és esszébetétek Shizuto Masunagától
(Fordította: Mihályi Patricia)


Az élet egység

Érintéseinken keresztül képesek vagyunk együttérzést, egységet kialakítani a partnerünkkel. Miközben létrejön az összerezgés, a páciens a két pontnyomást egyetlen egynek éli meg. Ezt a kölcsönös élményt nevezzük „az élettel való együttrezdülésnek”. Az élet kizárólag a kapcsolódás eme érzetén keresztül ragadható meg. Személyes életünk nem független és nem szétszóródott létező, hanem egyetlen egység. Élet és környezete oszthatatlanul összeforrnak. Ha az élet osztódik, azért teszi, hogy növekedjék. De ez nem jelenti azt, hogy az élet megosztott lenne. Az egyedfejlődés folyamán minden létező csöppet eltér az eredetétől. Hímnem és nőnem eltérése azt jelenti, hogy a férfi és női egyesülése új életet eredményez. A tudományt már a kezdetektől fogva foglalkoztatja a kérdés, hogy mi is az élet. Vagyis az életet tanulmányozza. Azt hiszem, a két pont összeolvadásának átélésekor az életre tapintunk rá. Az egység az élet. Mikor tökéletesen egészségesnek érezzük magunkat, olyankor egységben vagyunk a testünkkel. Viszont ha betegek vagyunk, minden porcikánkat, a fejet, a gyomrot, a karokat, és a lábakat külön, idegen részeknek éljük meg. Ha ilyenkor figyelemmel fordulunk pl. a gyomrunk felé, még visszatér az egységbe, azonos lesz velünk, de amint megfeledkezünk róla, fájdalomjeleket küld és önálló életre kel. (…) A kedvenc ruháink is pl., amiket gyakran viselünk, a részünkké válnak. A házaspárokkal és a családokkal ugyanez a helyzet. (…) Megérezni az életet, nem más, mint eggyé válni, és amint egységbe kerülünk, felbuzog az élet. Az általam itt használt „egység” kifejezés öntudatlan állapot. Nem csupán egy szó. Együttrezdülés.


Tsubók és meridiánok

Mivel a tsubók és meridiánok az életfunkciók legprimitívebb (értsd: kezdeti, alapvető) szintjéhez tartoznak (az a bizonyos egysejtű amőba!), tanulmányozásuk az élet alapjait érinti. Jóllehet a fizikai valónkat megragadhatjuk az anatómia vagy a biokémia eszközével, az élet mint rendszer messze túl van a tudomány hatáskörén. Meridiánokat, tsubókat, és működésük felszínes megnyilvánulásait is lehet hagyományos eljárásokkal keresgélni (galvános bőrreflex-teszt), ám ez a megközelítés nyomába sem ér a lényegi valóságnak. A vallásos hit nem intellektuális megértés, hanem gyakorlat kérdése, hisz a vallás az élettel foglalkozik. A Zen-nel kapcsolatban is lehet pl. biológiai szempontú kutatásokat végezni, és a hitet is lehet a szokások felől vizsgálni. Ugyanakkor, ha érteni akarjuk a vallást, akkor legelsősorban hinni kell. A keleti gyógyászat képviselői sok ezer éve bebizonyították már a meridiánok és tsubók hatékonyságát, használatukhoz tehát nincs szükségünk konkrét és objektív kutatásokra. Azok, akiket mesterként tisztelünk gondolkodás nélkül átlátják a valóságot, ám az erőltetett magyarázatok csak zavaros válaszokat adnak, mint amilyenek a zen koanok. Ráadásul a kézművesek gyakran ügyesebbek, mint a tudósok; ez tovább nehezíti a tudományos magyarázatot. A meridiánok és a tsubók azért olyan fontosak az élet megtartásában és a betegségek kezelésében, mert ők maguk az élet. Ha nincs élet, meridián és tsubó mit sem ér. A technikákra és az életenergiákra fordított tudatos figyelem nélkül nem lehet jó eredményeket elérni. És egyetlen könyv sem fogja tudni megtanítani, hogy ezt miként valósítsuk meg, mert itt az élettel magával kelünk küzdelemre, túl minden szón és magyarázaton. Mikor az élet egészében szétzilálódik (betegség kapcsán, pl.), a meridiánok és a tsubók is elmozdulnak kevéssé, hiszen az abnormális állapotot tükrözik. Megfelelő érzékenységgel ez az elmozdulás kitapintható; az egyensúlytalanság korrigálásához az életfunkciók ismeretére van szükségünk. Vagyis azt állítom, hogy a meridiánok és tsubók megértéséhez elsősorban rá kell érezzünk az élet belső áramlására.
A betegség ellenszere maga az élet. Tehát semmi sem olyan fontos, mint bízni, hogy az élet által képesek vagyunk elűzni a betegséget.

2009. február 5., csütörtök

"A világról"

"És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Laocenak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos."

(Márai Sándor: Füves Könyv)