A Budapesti Vásárcsarnokban július 8-10. között rendezik meg a JAPÁN NAPOK rendezvényt.
A részletes programot itt olvashatjátok: http://japan-napok.webs.com/programok.htm
A Shiatsu Műhely is helyet kapott egy órás bemutatóra, ahol lehetőség lesz a shiatsu kipróbálására is. Szombaton, 10-én 14 órától várunk szeretettel minden érdeklődőt!
2010. június 30., szerda
2010. június 25., péntek
Spitz kísérlete
"A shiatsu lelkülete olyan, mint az anyai szeretet" (Namikoshi iskolájának jelmondata)
"The heart of shiatsu is like the mothers love"
Erről René Spitz, pszichológus kísérletei jutottak eszembe, melyek csecsemők fejlődését vizsgálták. A később hospitalizáció néven híressé vált vizsgálat árvaházba került kisbabák fejlődését, szokásait tanulmányozta.(A hospitalizáció elnevezés onnan ered, hogy néha kicsi gyermekek hosszabb időre kórházba kerülnek és ez az elszakadás is hasonló, mint a vizsgálat tárgyát képező alaphelyzet.)
A feljegyzésekből kiderült, hogy az elszakadást követő 1. hónapot követően a kis gyerekek már nyűgösekké, sírósakká váltak. A 2. hónap után már csak kevés élelmet fogadtak el, testsúlyuk csökkent. A 3. hónap után már kedélyállapotuk is határozottan romlott, ernyedten feküdtek ágyukban, apatikussá váltak a világgal szemben.
Azoknál a kisbabáknál, akiket 3-5 hónap után nem sikerült örökbe adni, már állandósult a fejlődésbeli visszamaradottság.
A helyzetet súlyosbította, hogy kevés volt a csecsemő otthonokban a szakképzett ápolók száma, ezért a babákat csak etetések, fürdetés alkalmával tudták kézbe venni.
A csecsemőhalandóság órási mértékben megnőtt. Ennek pedig semmiféle logikus magyarázata nem volt, hiszen a higiénés körülmények, az ellátás megfelelőek voltak, betegségekre utaló jel nem volt.
Amint sikerült az ápoló személyzet számát növelni, és így az apróságok több gondoskodást kaphattak, a csecsemőhalandóság ismét az elfogadható mértékűre csökkent.
A megmagyarázhatatlan tényekre csak a későbbi kutatások derítettek fényt. Az érintés, az anyai szeretet hiányától szenvedő csecsemők egy bizonyos marasmus (csecsemősorvadás) nevű betegség áldozatai lettek.
Spitz más kísérleteket is folyatott. Az egyik legérdekesebb: Bécsben, gazdag, jól felszerelt háztartásokban, szeretetben élő kisbabák fejlődését, szélsőséges kontrasztként egy albán, szegény, középkori szabályokat követő faluközösség kis gyermekeinek fejlődésével hasonlította össze. Az albán faluközösségben a kis babák fa bölcsőben, szoros pólyában töltötték csecsemő korukat, játékok, szabad mozgás lehetősége nélkül. Ugyanakkor édesanyjuk táplálta őket, beszélt hozzájuk, a közösség figyelemmel kísérte hétköznapjaikat, körülvették őket szeretettel.
A vizsgálatok megállapították, hogy kezdetben az albán kisgyerekek mozgásbeli és koordinációs fejlődésükben visszamaradtak bécsi társaikhoz képest. Ezt a hátrányt azonban gyorsan behozták, amint lehetőséget kaptak mozgásra, eszközök használatára, játékra.
Valamennyi vizsgálat összegzéseként megállapítható, hogy az anya közelsége, érintése, szeretete olyan szükséges és elengedhetetlen feltétel a kis gyerekek egészséges fejlődéséhez, amely nem pótolható mással.
Mi, felnőttek is szenvedünk sokszor az érintés, a valódi figyelem hiányától, talán észre sem vesszük. Idősebb emberek, akik már az Út vége felé járnak, kevésbé szemérmesek, könnyebben beszélnek arról, milyen nehéz elviselni, ha nem adhatnak, és nem kaphatnak egy érintést sem.
"The heart of shiatsu is like the mothers love"
Erről René Spitz, pszichológus kísérletei jutottak eszembe, melyek csecsemők fejlődését vizsgálták. A később hospitalizáció néven híressé vált vizsgálat árvaházba került kisbabák fejlődését, szokásait tanulmányozta.(A hospitalizáció elnevezés onnan ered, hogy néha kicsi gyermekek hosszabb időre kórházba kerülnek és ez az elszakadás is hasonló, mint a vizsgálat tárgyát képező alaphelyzet.)
A feljegyzésekből kiderült, hogy az elszakadást követő 1. hónapot követően a kis gyerekek már nyűgösekké, sírósakká váltak. A 2. hónap után már csak kevés élelmet fogadtak el, testsúlyuk csökkent. A 3. hónap után már kedélyállapotuk is határozottan romlott, ernyedten feküdtek ágyukban, apatikussá váltak a világgal szemben.
Azoknál a kisbabáknál, akiket 3-5 hónap után nem sikerült örökbe adni, már állandósult a fejlődésbeli visszamaradottság.
A helyzetet súlyosbította, hogy kevés volt a csecsemő otthonokban a szakképzett ápolók száma, ezért a babákat csak etetések, fürdetés alkalmával tudták kézbe venni.
A csecsemőhalandóság órási mértékben megnőtt. Ennek pedig semmiféle logikus magyarázata nem volt, hiszen a higiénés körülmények, az ellátás megfelelőek voltak, betegségekre utaló jel nem volt.
Amint sikerült az ápoló személyzet számát növelni, és így az apróságok több gondoskodást kaphattak, a csecsemőhalandóság ismét az elfogadható mértékűre csökkent.
A megmagyarázhatatlan tényekre csak a későbbi kutatások derítettek fényt. Az érintés, az anyai szeretet hiányától szenvedő csecsemők egy bizonyos marasmus (csecsemősorvadás) nevű betegség áldozatai lettek.
Spitz más kísérleteket is folyatott. Az egyik legérdekesebb: Bécsben, gazdag, jól felszerelt háztartásokban, szeretetben élő kisbabák fejlődését, szélsőséges kontrasztként egy albán, szegény, középkori szabályokat követő faluközösség kis gyermekeinek fejlődésével hasonlította össze. Az albán faluközösségben a kis babák fa bölcsőben, szoros pólyában töltötték csecsemő korukat, játékok, szabad mozgás lehetősége nélkül. Ugyanakkor édesanyjuk táplálta őket, beszélt hozzájuk, a közösség figyelemmel kísérte hétköznapjaikat, körülvették őket szeretettel.
A vizsgálatok megállapították, hogy kezdetben az albán kisgyerekek mozgásbeli és koordinációs fejlődésükben visszamaradtak bécsi társaikhoz képest. Ezt a hátrányt azonban gyorsan behozták, amint lehetőséget kaptak mozgásra, eszközök használatára, játékra.
Valamennyi vizsgálat összegzéseként megállapítható, hogy az anya közelsége, érintése, szeretete olyan szükséges és elengedhetetlen feltétel a kis gyerekek egészséges fejlődéséhez, amely nem pótolható mással.
Mi, felnőttek is szenvedünk sokszor az érintés, a valódi figyelem hiányától, talán észre sem vesszük. Idősebb emberek, akik már az Út vége felé járnak, kevésbé szemérmesek, könnyebben beszélnek arról, milyen nehéz elviselni, ha nem adhatnak, és nem kaphatnak egy érintést sem.
2010. június 16., szerda
Ni Hua-ching
"Érzelmeink alapvető fajtái: öröm, harag, bánat, boldogság, szorongás, aggódás, frusztráció, szeretet, gyűlölet és így tovább. Ha ezek bármelyike túl erősen nyilvánul meg, az egész lényünk normális állapotát romba döntheti."
"Az ember sikeresen vezethet egy családot, egy államot vagy egy királyságot. Visszautasíthat magas tisztséget és bőséges jövedelmet. Sétálhat mezítláb éles késpengéken. Sokkal nehezebb azonban kitartania a harmonikus egyensúly mellett önmaga, a teremtő helyénvalóság mellett pedig a külvilág irányában."
"A teljesség legmagasabb szintű elve érzelmi életünk vonatkozásában saját belső értékünk felismerése. Ha tudatában vagyunk saját belső értékünknek, képesek leszünk arra, hogy helyreállítsuk és fenntartsuk személyiségünk egyensúlyát, és ne függjünk többé bármilyen külső értékeléstől vagy elfogadástól. Saját valódi természetünkben bízva gyarapítjuk létezésünk pozitív elemeit, miközben megsemmisítjük negatívumainkat. Tisztelünk mindeni mást és az összes alkotást, de nem áldozzuk fel saját belső békénket mások tiszteletlen követelései miatt. Felismerjük minden lény és dolog belső, valódi értékét, és együtt érzünk azokkal, akik még nem ébredtek rá saját igaz természetükre."
"Ahhoz, hogy igazi életet élhessünk, nem szükséges, hogy társadalmi vezetőkké váljunk, vagy hogy becsvágyat tanúsítsunk a szellemi megvalósítást illetően. Rendes, kiegyensúlyozott életet élni önmagában is hatalmas teljesítmény. Azzal, hogy belső összhangunkat kisugározzuk, és környezetünket pozitívan befolyásoljuk, valódi szolgálatot teszünk a világnak és önmagunknak."
(Tao, A leheletfinom, egyetemes törvény)
"Az ember sikeresen vezethet egy családot, egy államot vagy egy királyságot. Visszautasíthat magas tisztséget és bőséges jövedelmet. Sétálhat mezítláb éles késpengéken. Sokkal nehezebb azonban kitartania a harmonikus egyensúly mellett önmaga, a teremtő helyénvalóság mellett pedig a külvilág irányában."
"A teljesség legmagasabb szintű elve érzelmi életünk vonatkozásában saját belső értékünk felismerése. Ha tudatában vagyunk saját belső értékünknek, képesek leszünk arra, hogy helyreállítsuk és fenntartsuk személyiségünk egyensúlyát, és ne függjünk többé bármilyen külső értékeléstől vagy elfogadástól. Saját valódi természetünkben bízva gyarapítjuk létezésünk pozitív elemeit, miközben megsemmisítjük negatívumainkat. Tisztelünk mindeni mást és az összes alkotást, de nem áldozzuk fel saját belső békénket mások tiszteletlen követelései miatt. Felismerjük minden lény és dolog belső, valódi értékét, és együtt érzünk azokkal, akik még nem ébredtek rá saját igaz természetükre."
"Ahhoz, hogy igazi életet élhessünk, nem szükséges, hogy társadalmi vezetőkké váljunk, vagy hogy becsvágyat tanúsítsunk a szellemi megvalósítást illetően. Rendes, kiegyensúlyozott életet élni önmagában is hatalmas teljesítmény. Azzal, hogy belső összhangunkat kisugározzuk, és környezetünket pozitívan befolyásoljuk, valódi szolgálatot teszünk a világnak és önmagunknak."
(Tao, A leheletfinom, egyetemes törvény)
2010. június 9., szerda
Miért jövök ki nehezen a gyerekemmel (néha)?
"A világegyetemben jelen vannak bizonyos alaparchetipusok vagy energiarendszerek. Mint egyének, mi is potenciálisan magunkban hordozzuk mindezeket az archetípusokat. Általában csak néhányat fejlesztünk ki belőlük. Ezekkel azonosulunk és ezeket juttatjuk kifejezésre az életünkben. A többi energia fejletlen vagy elsorvasztott, de állandóan keresi a megnyilvánulás lehetőségét. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak és teljesek legyünk, fokozatosan meg kell tanulnunk kifejezni mindezeket az energiákat - mind a személyiségünkben, mind az életünkben. Egy közeli kapcsolatban a másik ember rendszerint elkezdi felszínre hozni magában azokat az energiákat, amelyekről nem akarunk tudomást venni. Például egy családban, bármi, amit valamelyik szülő nem fejez ki, a gyermekben nyilvánul. meg.
Ha tudatában vagy ennek a folyamatnak, valamennyi kapcsolatod tükörként használhatod, amelyben meglátod, mely energiáidnak van szüksége erősebb kifejezésre."
(Shakti Gawain)
Ha tudatában vagy ennek a folyamatnak, valamennyi kapcsolatod tükörként használhatod, amelyben meglátod, mely energiáidnak van szüksége erősebb kifejezésre."
(Shakti Gawain)
2010. június 7., hétfő
Miért fontos minden kapcsolatunk?
"A mai világban valószínűleg a kapcsolatok jelentik a legbiztonságosabb lelki ösvényt, a leghatásosabb eszközt. Kapcsolatainkon keresztül juthatunk el a leggyorsabban és a legeredményesebben a legmélyebb igazságokig, ha megfelelően használjuk azokat.
Ez nem csupán a szerelmi kapcsolatainkra vonatkozik, hanem az összes többire is.
Ha ezt megértjük és ennek megfelelően cselekszünk, életünk minden egyes pillanata
meditációvá, kreatív lehetőséggé, önmagunkkal való foglalkozássá válik."
(Shakti Gawain)
Ez nem csupán a szerelmi kapcsolatainkra vonatkozik, hanem az összes többire is.
Ha ezt megértjük és ennek megfelelően cselekszünk, életünk minden egyes pillanata
meditációvá, kreatív lehetőséggé, önmagunkkal való foglalkozássá válik."
(Shakti Gawain)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)