"... rákaptunk az ilyen másodrendű utakra......
A környékükön más az élet menete is, az emberek személyisége is. Nem rontanak sehova, ráérnek barátkozni. Helybeliségüknek, jelenvalóságuknak élnek, amit városba szakadt magzataik és ismerőseik szinte el is fejetettek. Ez volt a félreeső utak nagy leckéje.
Csak nem értettük, miért nem eszméltünk oly sokáig. A szemünket verte ki, mégse láttuk. Talán az vakított el bennünket, hogy a nagy dolgok mind a nagy városban szoktak történni, itt meg az isten háta mögött jártunk. Furcsa, hogy az igazság ott kopog az ajtódon, te meg kiszólsz: "Most kell jönnöd neked is, amikor az igazságot keresem?" S mit tehet az igazság, áll odébb."
(Robert M. Pirsig)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése