Nemcsak a "hara kiri", de számtalan kifejezés árulkodik arról, hogy a japán kultúrában milyen fontos a hara. A hara színéből, formájából, minőségéből sokféle következtetést lehet levonni, melyek az emberről árulkodnak.Néhány példa:
hara o watte harasu= őszintén beszél
hara ga itamu=fáj a hasa
hara ga suku= éhes
hara ga haru= nehéz a gyomra
hara ga itamanai= nincs mit vesztenie
hara no naka de wa= szíve mélyén
hara o tateru= méregbe jön
itaku mo nai hara o sagurareru= gyanusítják ok nélkül
harabai ni naru= hazudik valakinek a hasába
hachigai no kyödai= féltestvér
haradatashi= kellemetlen, irritáló
haraguroi= alattomos, gonosz (szó szerint: fekete hasú).
Aki távol-keleti harcművészeteket gyakorol már korán elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy megtanulja az energiát a hasba, mélyre süllyeszteni. Mi, nyugatiak, túl sokat vagyunk fejben,
ahelyett, hogy megéreznék a test mértani középpontját, megtanulnánk a szivünkkel, az egész testünkkel gondolkodni, a megérzéseinkre hallgatni.
Amikor elkezdtük a shiatsut tanulni, emlékszem, kezdetben sok tanácstalanság, kérdőjel volt a fejünkben. Mi az, hogy hara-tudatosság? Hogyan használjam a harám, miközben érzékelem a másik test különböző minőségeit? Hogyan lélegezzek hasból?
Ezek a kezdeti tétovázások rendszeres gyakorlással, a hasi légzés beidegzésével szépen elsimulnak. Ha újra élednek tudatos figyelemmel megint csak rendezhetőek.
A japán szóhasználatban látható, hogy a hara nem csak hasat, gyomrot, de szivet és értelmet is jelent. Mi is hát valójában a hara? Néhány írásban pusztán a hassal vagy az energiaközponttal azonosítják. Valójában a törzs elülső részén lévő teljes lágy rész elnevezése a hara, melyet a lengő bordák, a szegycsont, a csípőlapátok és a szeméremcsont határol.
Ezen a területen megtalálható valamennyi létfontosságú belső szerv: a máj, az epehólyag, a gyomor, a lép és hasnyálmirigy, a vékonybél és a vastagbél, az ivarszervek és a húgyhólyag.
Az anatómiát is figyelembe véve valamint a sokéves megfigyelésekre, az ősi orvoslás tapasztalataira építkezve alakították ki a japán gyógyítók a hara-diagnózist.
A hara-diagnózis segítségével információt nyerhetünk valamennyi fontos belső szerv (energiaminőség) pillanatnyi állapotáról. A shiatsu kezelő a hara-diagnózist figyelembe véve érez rá, mely területeken igényel partnere leginkább támogatást, hol vannak a túl sok energiát, blokkot felmutató területek. A hara kezelése (és diagnosztizálása egyben) speciális és lényeges rész a shiatsuban, más testkezelések, masszázsok nem alkalmaznak ezen a területen kezelést.
Olyan meghatározó jelentőségű a hara, hogy kialakult maga a hara-shiatsu, mint a shiatsu külön ága, melyben kizárólag a hara területének kezelését végzi a gyógyász. Ez sok figyelmet, nagy tapasztalatot igénylő terápia. Sajnos a shiatsu iskolákban nem szerepel a szokásos 3-4-éves képzések programjában, Magyarországon sem terjedt el.
Mindamellett egy-egy félórás hara-kezelés a teljes shiatsu kezelés részeként is hatékony segítség lehet, főként a deréktáji panaszokra, emésztési problémákra, nőgyógyászati bajokra, vagy egyszerűen csak azért, mert olyan helyen kapunk finom érintéseket, ahol egyébként még soha és ez semmihez sem hasonlítható élmény.
A hara őszintén beszél, elárulja a régóta lappangó fájdalmakat, a fokozott lelki érzékenységet, az ősi félelmeket, szomorúságot, vagy éppen a bélbolyhokban bujkáló lerakódásokat, melyek a nehéz hasi érzéseket, fájdalmakat vagy akadozó anyagcserét okozzák.
A hara őszintén beszél, érdemes megismerni, megtanulni a nyelvét.
Az ún. ampuku (hara-masszázs) önsegítő masszázs könnyen elsajátítható és hogy mi minden történik miközben a haránkat gyúrjuk, lesimítjuk, vagy bizonyos pontokon stimuláljuk arra szerettek volna választ adni amerikai tudósok is. Hogy milyen válaszokat találtak?
Erről legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése